Hajtó Krisztina vagyok, csecsemőkkel és kisgyermekekkel dolgozom gyógytornászként és gyógypedagógusként.
Minden gyermeket csodálatos kis embernek tekintek, akinek fejlődését, személyisége kibontakozását nem szűnő csodálattal kísérem. Különösen nagy tisztelettel fordulok azon a családok felé, akiknek gyermeke eltérő fejlődésű, valamilyen fogyatékossággal vagy betegséggel született.
A legnagyobb alázattal próbálom kíséréseni a szülőket ezen a sokszor emberfeletti próbatételeket eléjük állító úton. Gyermekük fejlődésének támogatása is állandó kihívás elé állít, de örömmel tölt el, hogy részese és tanúja lehetek az ő növekedésüknek és kibontakozásuknak. Első tanítványaim ma már felnőtt emberek, akikre kimondhatatlanul büszke vagyok!
A fotózás szeretetéhez számtalan szállal kötődöm.
Így indult
Úgy 12 éves lehettem, amikor szüleimtől megkaptam az első Cmena gépemet, azóta nem szűnt meg a lelkesedésem aziránt, hogy a családtagokat, barátokat, az élményeimet és a hozzám járó gyerekeket rendszeresen és szisztematikusan megörökítsem.
A gyerekek növekedése és fejlődése az első években a legintenzívebb, egy pillanat alatt továbblépnek, megváltoznak. Csak úgy maradnak meg az egyes életkori szakaszok különleges pillanatai, ha elcsípjük és megörökítjük őket.
Ki ne szeretné újra és újra elővenni és végignézni, hogy milyen volt ő maga, vagy az ősei, de leginkább a gyermeki amikor megszülettek, amikor először mosolyogtak, almát ettek, lépegetni kezdtek, cicát simogattak, a kerti almafára másztak… A családok és az egyének történelemkönyvei ezek a fotóalbumok!
Szintén gyermekkoromba nyúló, de a mai napig kísérő élmény, egy idős fotós bácsi és az ő képei, akit a szüleim évről évre meghívtak otthonunkba. Ezek a mai napig különleges fotók a számomra, mert profi képek, mégis az otthon varázsát tükrözik és a ‘70-es évek korszakát is visszaidézik! Vannak képek a kedvenc játékaimmal, az keresztmamámtól kapott különleges ruhában, a nagymamám kanapéján, az édesapám által készített farsangi jelmezben és még sorolhatnám.
A fotózás számomra egyszerre hobbi és hivatás
Úgy gondolom hogy azok a képek a legértékesebbek, amik egy adott életszakasz helyszíneit, tárgyait és élményeit is visszatükrözik. Ezért vállalom én is a gyermekek és családok fotózását főként a számukra legtermészetesebb közegükben, otthonukban vagy az általuk kedvelt helyszíneken.
A gyermekek, akik természetüknél fogva is szépek és különlegesek, őket akkor jó megörökíteni, amikor a számukra leginkább megszokott, szeretett és biztonságos körben, közegben vannak. A fények beállításával és hátterek megválasztásával próbálom a lehető legtermészetesebb, ugyanakkor legkifejezőbb pillanatokat megörökíteni.
Mostani intenzívebb kapcsolódásom a fotózáshoz természet szeretetemből indult, az első tanfolyam amit végeztem a Fotóoktatás suliban, természetfotó kurzus volt. Ezt követően alkotó fotográfiát, portréfotózást és stúdió világítást tanultam.
Jelenleg a természetfotózás a legfőbb hobbim, töltekező kikapcsolódásom. Emellett az emberek fotózása lett a hivatásom, közöttük is a legkisebbeket, csecsemőket és kisgyermekeket örökítem meg legszívesebben. Az embereket szeretem kint a természetben fényképezni. Az egyes évszakok különleges háttereket tudnak biztosítani, a különboző napszakok pedig varázslatos fényeket.
Szakmámból adódóan különleges kihívásnak tekintem a sérült gyermekek, fogyatékos felnőttek fotózását.
Az ő személyiségük még különlegesebb, így még nagyobb kihívás számomra egyéniségük ábrázolása, különleges pillanataik megörökítése.